Főoldal‎ > ‎Motoros túrák‎ > ‎2012‎ > ‎

Kárpátalja 2012

Már az előző kárpátaljai túra tervezésekor tudtam, hogy lesz még annak folytatása, hiszen Természetanya bőkezű volt ahhoz a tájhoz, tehát rengeteg a szebbnél-szebb látnivaló.
Elkezdtem hát a tervezést és össze is állt a program. Előző évvel ellentétben most egy csillagtúrát gondoltam ki.
6 nap, 5 éjszaka. Szállás Visken, ahol Ötvös Ida vezetésével kitűnően működik a falusi turizmus.  Külön köszönet házigazdánknak, Horváthné Magdusnak és családjának a figyelmes és lelkiismeretes vendéglátásért. Őszintén mondom, többet kívánni sem lehetne.

E rövid bevezető után nézzük az utazást, ami most egy motoros-autós túrára sikeredett, vagyis 2 motor, 2 autó alkotta a túra járműállományát.
A résztvevők:

Kati - motor
Cvendel - motor

Saci - autó1
Sityu - autó1
Icus - autó1

Rita - autó2
Miklós - autó2
Ricsi - autó2
Dani - autó2

A túra fő célpontja részemről a Máramarosi Havasok volt.Azonban tekintettel arra, hogy a többiek még nem jártak Kárpátalján, úgy gondoltam megnézünk néhány olyan helyet is, ahol már jártam. Viszont ezeket a helyeket kihagyhatatlannak tartottam és én magam is szívesen tértem vissza.


1. nap


 2012. augusztus 20. Elérkezett az indulás napja.
Jászberényből a tervezett időben útra keltünk, Vásárosnaményban találkoztunk Ritáékkal, akik inkább az autópályát választották az utazás első szakaszára. Egy igazán gyors határátkelést követően 12:30 környékén érkeztünk Beregszászra. Míg én a járműveknél maradtam, a többiek agy rövid sétát tettek Beregszász belvárosában. Az út további részén Felsőveresmart (Velyka Kopanya) határában néhány percre megálltunk egy "Krasznoje Polje" nevű Ukrán emlékhelynél. Huszton a vár maradványainak megtekintése következett. Az idén ezt én kihagytam, inkább vigyáztam a motorokra. A várromtól egyébként csodálatos kilátás nyílik a környékre.



Kattints a térképre >>>    
 

Az első nap útvonala 359 km



Mezőkövesd közelében
 Mezőkövesd közelében
Beregszász
Beregszász   
Krasznoe Pole
 Krasznoje Polje
A huszti Várhegy lábánál
 A huszti Várhegy lábánál


 

Második nap: 220 km


 

2012. augusztus 21. kedd

Egy kiadós, finom reggelit követően célba vettük Munkács várát.

Míg a társaság felfedezte a várat én maradtam a járművek mellett.

És ezen a túrán ez volt az utolsó olyan célpont, ahol nem tudtam a csapattal tartani.

A vár megtekintése után következett Szolyva. Az első olyan célpont, ami számomra is újdonság volt.




 <<< Kattints a térképre

 
 
Szoktam mondani, hogy a túravezető soha nem téved el, legfeljebb beiktat egy kis városnézést a programba. Nos ez Szolyván sikerült. Már a túraterv összeállításakor gyanús volt, hogy a Szolyvai Emlékpark helyét keresve két különböző forrás eltérő koordinátát adott. Szolyvára beérve, ha kevésbé figyeltem volna a GPS-re és jobban az útbaigazító táblára..... Nos akkor most szegényebbek lennénk egy városnézéssel.
Azért némi városnézés és kérdezősködés után megérkeztünk az Emlékparkhoz, ami a II. világháború utáni "Málenykij robot" elszenvedőinek állít méltó emléket.
   



Szolyváról a T0712 jelzésű úton tartottunk Visk felé. Eredetileg úgy terveztem, hogy a következő napon ezen az útvonalon megyünk a Vereckei hágóra, de az út minősége miatt erről letettem. Az út minősége nagyon rossz volt, éles ellentétben az útközben látható táj szépségével. Lipcha (Lipcsa) település előtt néhány kilóméterrel megpillantottunk egy monostort, ahol néhány fotóra és egy kis pihenőre meg is álltunk.
 

Ránk virradt utazásunk harmadik napja, 2012. augusztus 22 szerda. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan, ám nagyon kellemes bizsergést érzek minden reggel, amikor még félig-meddig az álomtól kómásan körbenézek és a horizonton hegycsúcsokat látok. Ettől valahogy azonnal jobb hangulatba jövök és alig várom, hogy elfogyasszuk a reggelit, megejtsük a gépszemlét és útra keljünk.
Így volt ez ezen a reggelen is. Az úticél a VERECKEI HÁGÓ. Igen, így nagybetűvel végig, aki már járt ott, az tudja miért. Most is tobzódnak agyamban a gondolatok, a képek. Még ez a nap is arról szólt, hogy a társaságból eddig csak én jártam a napi betervezett látnivalóknál, ezek ellenére tele voltam adrenalinnal. Mint az előzőekben már említettem, nem az eredetileg kigondolt útvonalat választottam, mert úgy kb. 310 km volt a napi terv és aki már járt azon a környéken az tudja, hogy az ottani utakon ez nem csekély teljesítmény. Azt pedig álmomban sem kockáztatnám meg, hogy sötétedés után vezessek egy csapatot azokon az utakon.
Tehát: módosított útvonal és irány a hágó. Mikor már mindannyian felértünk, körbenéztünk és szóhoz jutottunk a lélegzetelállító panorámától, úgy hiszem Rita fogalmazta meg egy rövid, ám lényegre törő mondatban mindazt amit most és az előzőekben is gondoltam, éreztem itt a Kárpátok tetején. "Mikor őseink idáig eljöttek és látták ezt a csodát, akkor mi a fenének mentek tovább?" -Bocsi Rita, ha nem pontos az idézet-. 
  A látvány magáért beszél
Az emlékmű

A hágón lefelé
  Alsóverecke

Miután jól kinézelődtük magunkat, elkészítettük a kötelező fotókat és ettünk néhány falatot, ismét útra keltünk. Közvetlenül indulás előtt kellemes és váratlan meglepetésként házigazdáink rokonai érkeztek a hágóra. Néhány szó, rövid beszélgetés és búcsút intünk egymásnak, fenntartva a lehetőségét annak, hogy a nap folyamán még találkoznak útjaink. Így is történt, a Sipot vízesésnél ismét összefutottnuk.
Szívem szerint a nap hátralévő részében még két csodát szerettem volna megmutatni a csapatnak. Az egyik a Sipot vízesés, a másik pedig a Szinevéri tó. Az útviszonyok miatt csak a vízesést mertem bevállalni. Kellemes meglepetés volt, hogy a vízeséshez vezető út utolsó kilómétere is aszfalt burkolatot kapott az elmúlt egy évben valamikor. (Bano mit nem adott volna ezért egy évvel ezelőtt ???)

Hááát ennyi volt a mai csoda.
Holnap jön az igazi, amiért igazándiból jöttem, jöttünk.
A fekete Tisza forrása, Trufanec vísesés, Európa geodéziai középpontja.

 

Vereckei hágó: 307 km

A Sipot vízesésnél



2012. augusztus 23. csütörtök. Ahogy már az eddigiekből is kiderült, ezt a napot vártam igazán. A reggeli indulást is kicsit korábbra tettem mint az előző napokon. A legtávolabbi uticélunk a Fekete Tisza forrása. Ahhoz, hogy a forráshoz eljussunk, szükség volt egy terepjáróra amit még Viskre érkezésünk napján egyeztettem Idával, aki telefonon megbeszélte a gépkocsivezetővel. A találkozót 10-órára egyeztettük Kőrösmezőn (ukránul Ясіня). Kőrösmezőtől a forrásig még 25 km-nyi út várt ránk, amihez tényleg kellett a terepjáró. Kőrösmezőre kb. 30 perces késéssel érkeztünk, ahol Gyula a Gaz 66 -os busz társágában várt ránk. Járműveinket Gyula közbenjárásával, csekély díj ellenében a Budapest Szálló udvarára parkoltuk le, majd beszálltunk a buszba és elindultunk a forráshoz. A forrást 2009-ben építette újjá egy maroknyi csapat. Az újjáépítést színes naplóban dokumentálta Baumann József.

Úton a Tisza forrásához



A Fekete Tisza forrása

Klikk a térképen >>>>>

Tisza forrás: 277 km

Az utolsó 600 métert már gyalog kellett megtenni, eléggé meredek hegyoldalon, de érdemes volt. Fenn a forrásnál nem is gondolnánk, hogy abból a vidáman csörgedező, aprócska vízfolyásból a hosszú kilométerek során milyen nagy folyó válik. Miután kissé kipihentük magunkat és frissítőként megkóstoltuk a forrásvizet, visszamentünk a buszhoz, majd Kőrösmezőre. Kőrösmezőről visszafelé megálltunk a Trufanec vízesésnél, majd Európa geodéziai középpontjánál. Mindkettő érdekfeszítő látványosság. Annyi bizonyos, hogy ez a nap egy életre szóló élmény volt.


Trufanec vízesés




2012. augusztus 24. péntek. Ukrajnában állami ünnep, a függetlenség napja. Bár itt Visken, ha nem tudnánk, nem tűnne fel. Az élet szinte az átlag hétköznapoknak megfelelően megy tovább, az üzletek nagyrésze nyitva, a piacon is zajlik az élet. Úgy tűnik a lakosok egy része (gondolom főleg az Ukrán származásúak - pl. a helyi bank is zárva -) ünnepel, a többiek meg nem. Visk kb. 8000 lakosából mintegy 4000-en vallják magukat magyarnak.
E kis kitérő után nézzük a Mi napunkat. Az Urbán család (Rita, Miklós, Ricsi és Dani) ma búcsút int Visknek és kis csapatunknak, hétvégi halaszthatatlan elfoglaltságuk miatt. De indulás előtt még velünk tartanak megnézni a Viski Református Templomot és környékét, Ötvös Sándor szakavatott idegenvezetésével.
Miután megnéztük a templomot és elbúcsúztunk az Urbán családtól, valamint megköszöntük Sándornak a kalauzolást, rövid sétát tettünk Visken, útba ejtve a tájházat, a piacot és a Főteret. Délután még egy igen rövid motorozás keretében körülnéztünk Sajánban, majd lementünk a Tiszához fürödni egy kicsit.

 A templomban
 


Visk a harangtoronyból
A tájház


2012. augusztus 25. szombat. Kárpátaljai kirándulásunk utolsó napja. A szokásos finom és bőséges reggeli, egy közös fotó és búcsút intünk házigazdáinknak. Magdus, Imre - még egyszer köszönet az igazán nagyszerű vendéglátásért.

Az utolsó nap útvonala 347 km

Befejezésül: az úton készített fotókat itt találod.

Comments