Ami októberben kimaradt, meg egy kicsi

A túra napja: 2011.05.07

Petya kétnapos túráján merült fel a kérdés, hogy mikor pótoljuk be az októberi Mátra-Cserhát túrán kimaradtakat? Ugyanis akkor kicsit túlterveztem a látnivalókat és húznom kellett a programból.

Hazaérve, átgondoltam a lehetőségeket és a következő kis túrát ötlöttem ki, amire meghívtam barátaimat is.

Szombaton az Égiek velünk voltak, végig napsütéses esőmentes időben motorozhattunk, csupán szélúrfi volt egy kicsit élénkebb mint azt szerettük volna, de ez a csekélység nem okozott gondot.

Jászberényből reggel 8:40-kor indultunk, Herci, Bartus, Suti és Flex társaságában. Ez a túra már itt rendhagyóvá vált, hiszen én csamovák túrán utassal még nem voltam, de most Suti személyében volt utasom, aki bevallása szerint nem egy gyakorlott motoros-utas. Ez nem derült ki az út során, mert a szerpentineken is profi módjára ülte meg Dönci hátsó ülését és a legcsekélyebb vezetési problémát sem okozta.

Gyöngyösön a megbeszélt helyen és időben teljessé vált a csapat.

A gyalogtúra után átgurultunk a Recskre a struccokhoz, akik között akadt teljesen barátságos egyed is. Bár megsimogatni nem sikerült, de jó étvágyának és barátságosságának köszönhetően szó szerint a tenyerünkből evett. Többen először láttak strucctojást, ami nem csekély darab. Az a tojás amit ott láttunk és kézbe vehettünk, 1.35 kg volt. Ez volt az ide első és eddig egyetlen tojás a farmon (most kezdenek tojni - mármint a struccok). És ráadásul megint elfelejtettem megkérdezni, hogy homok híján hová dugják a fejüket??

Búcsút véve a madaraktól felkerestük az ország tudomásom szerint egyetlen, szinte teljesen épségben fennmaradt vulkáni kúpját. Itt meglepetésünkre (kellemes meglepetést okozva) csatlakozott hozzánk Gabi és Zoli (Dupla).

A következő megálló egy kis pihenő volt Verpelét központjában, fagyizással, süteményezéssel egybekötve. Sajnos az 1880 táján épült kovácsműhelyt csak kívülről tudtuk megnézni, ugyanis a műhely gondnokát képtelen voltam a házából kizörgetni (pedig bőven a kiírt nyitvatartási időn belül voltunk).

Fagyizás után felfrissülve indultunk tovább Kisnánára. A kisnánai várnál nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, lehetőséget biztosíva, hogy egy külön helyiségben letegyük a sisakokat, kabátokat.

A bejáratnál egy 1880-1890 között épült szlovák parasztház fogadja a látogatókat, eredeti berendezéssel. A várat egy ifjú emberke profi idegenvezetésével nézhettük meg. Nagy élmény volt, még egyszer köszönet érte.

Innen az általában használt útvonalakról letérve megnéztük a markazi tavat és a Mátrai erőművet, majd meg sem álltunk Jászberényig.

A motorok beparkolása és lemálházása után, szalonnasütés közben elbeszélgettünk a napi élményekről.

A vasárnapi reggel okozott egy kis meglepetést (legalábbis remélem), miután közöltem a társasággal, hogy a reggeli az egész csapat számára tojásrántotta lesz, egy darab tojásból elkészítve. No ez volt az a tojás, amit a struccfarmon egyszer már mindenki megnézhetett.