Kárpátalja 2012

Már az előző kárpátaljai túra tervezésekor tudtam, hogy lesz még annak folytatása, hiszen Természetanya bőkezű volt ahhoz a tájhoz, tehát rengeteg a szebbnél-szebb látnivaló.

Elkezdtem hát a tervezést és össze is állt a program. Előző évvel ellentétben most egy csillagtúrát gondoltam ki.

6 nap, 5 éjszaka. Szállás Visken, ahol Ötvös Ida vezetésével kitűnően működik a falusi turizmus. Külön köszönet házigazdánknak, Horváthné Magdusnak és családjának a figyelmes és lelkiismeretes vendéglátásért. Őszintén mondom, többet kívánni sem lehetne.

E rövid bevezető után nézzük az utazást, ami most egy motoros-autós túrára sikeredett, vagyis 2 motor, 2 autó alkotta a túra járműállományát.

A résztvevők:

Kati - motor

Cvendel - motor

Saci - autó1

Sityu - autó1

Icus - autó1

Rita - autó2

Miklós - autó2

Ricsi - autó2

Dani - autó2

A túra fő célpontja részemről a Máramarosi Havasok volt.Azonban tekintettel arra, hogy a többiek még nem jártak Kárpátalján, úgy gondoltam megnézünk néhány olyan helyet is, ahol már jártam. Viszont ezeket a helyeket kihagyhatatlannak tartottam és én magam is szívesen tértem vissza.

1. nap

Ránk virradt utazásunk harmadik napja, 2012. augusztus 22 szerda. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan, ám nagyon kellemes bizsergést érzek minden reggel, amikor még félig-meddig az álomtól kómásan körbenézek és a horizonton hegycsúcsokat látok. Ettől valahogy azonnal jobb hangulatba jövök és alig várom, hogy elfogyasszuk a reggelit, megejtsük a gépszemlét és útra keljünk.

Így volt ez ezen a reggelen is. Az úticél a VERECKEI HÁGÓ. Igen, így nagybetűvel végig, aki már járt ott, az tudja miért. Most is tobzódnak agyamban a gondolatok, a képek. Még ez a nap is arról szólt, hogy a társaságból eddig csak én jártam a napi betervezett látnivalóknál, ezek ellenére tele voltam adrenalinnal. Mint az előzőekben már említettem, nem az eredetileg kigondolt útvonalat választottam, mert úgy kb. 310 km volt a napi terv és aki már járt azon a környéken az tudja, hogy az ottani utakon ez nem csekély teljesítmény. Azt pedig álmomban sem kockáztatnám meg, hogy sötétedés után vezessek egy csapatot azokon az utakon.

Tehát: módosított útvonal és irány a hágó. Mikor már mindannyian felértünk, körbenéztünk és szóhoz jutottunk a lélegzetelállító panorámától, úgy hiszem Rita fogalmazta meg egy rövid, ám lényegre törő mondatban mindazt amit most és az előzőekben is gondoltam, éreztem itt a Kárpátok tetején. "Mikor őseink idáig eljöttek és látták ezt a csodát, akkor mi a fenének mentek tovább?" -Bocsi Rita, ha nem pontos az idézet-.

Miután jól kinézelődtük magunkat, elkészítettük a kötelező fotókat és ettünk néhány falatot, ismét útra keltünk. Közvetlenül indulás előtt kellemes és váratlan meglepetésként házigazdáink rokonai érkeztek a hágóra. Néhány szó, rövid beszélgetés és búcsút intünk egymásnak, fenntartva a lehetőségét annak, hogy a nap folyamán még találkoznak útjaink. Így is történt, a Sipot vízesésnél ismét összefutottnuk.

2012. augusztus 23. csütörtök. Ahogy már az eddigiekből is kiderült, ezt a napot vártam igazán. A reggeli indulást is kicsit korábbra tettem mint az előző napokon. A legtávolabbi uticélunk a Fekete Tisza forrása. Ahhoz, hogy a forráshoz eljussunk, szükség volt egy terepjáróra amit még Viskre érkezésünk napján egyeztettem Idával, aki telefonon megbeszélte a gépkocsivezetővel. A találkozót 10-órára egyeztettük Kőrösmezőn (ukránul Ясіня). Kőrösmezőtől a forrásig még 25 km-nyi út várt ránk, amihez tényleg kellett a terepjáró. Kőrösmezőre kb. 30 perces késéssel érkeztünk, ahol Gyula a Gaz 66 -os busz társágában várt ránk. Járműveinket Gyula közbenjárásával, csekély díj ellenében a Budapest Szálló udvarára parkoltuk le, majd beszálltunk a buszba és elindultunk a forráshoz. A forrást 2009-ben építette újjá egy maroknyi csapat. Az újjáépítést színes naplóban dokumentálta Baumann József.

A naplót itt találod.

Az utolsó 600 métert már gyalog kellett megtenni, eléggé meredek hegyoldalon, de érdemes volt. Fenn a forrásnál nem is gondolnánk, hogy abból a vidáman csörgedező, aprócska vízfolyásból a hosszú kilométerek során milyen nagy folyó válik. Miután kissé kipihentük magunkat és frissítőként megkóstoltuk a forrásvizet, visszamentünk a buszhoz, majd Kőrösmezőre. Kőrösmezőről visszafelé megálltunk a Trufanec vízesésnél, majd Európa geodéziai középpontjánál. Mindkettő érdekfeszítő látványosság. Annyi bizonyos, hogy ez a nap egy életre szóló élmény volt.

2012. augusztus 24. péntek. Ukrajnában állami ünnep, a függetlenség napja. Bár itt Visken, ha nem tudnánk, nem tűnne fel. Az élet szinte az átlag hétköznapoknak megfelelően megy tovább, az üzletek nagyrésze nyitva, a piacon is zajlik az élet. Úgy tűnik a lakosok egy része (gondolom főleg az Ukrán származásúak - pl. a helyi bank is zárva -) ünnepel, a többiek meg nem. Visk kb. 8000 lakosából mintegy 4000-en vallják magukat magyarnak.

E kis kitérő után nézzük a Mi napunkat. Az Urbán család (Rita, Miklós, Ricsi és Dani) ma búcsút int Visknek és kis csapatunknak, hétvégi halaszthatatlan elfoglaltságuk miatt. De indulás előtt még velünk tartanak megnézni a Viski Református Templomot és környékét, Ötvös Sándor szakavatott idegenvezetésével.

Miután megnéztük a templomot és elbúcsúztunk az Urbán családtól, valamint megköszöntük Sándornak a kalauzolást, rövid sétát tettünk Visken, útba ejtve a tájházat, a piacot és a Főteret. Délután még egy igen rövid motorozás keretében körülnéztünk Sajánban, majd lementünk a Tiszához fürödni egy kicsit.

2012. augusztus 25. szombat. Kárpátaljai kirándulásunk utolsó napja. A szokásos finom és bőséges reggeli, egy közös fotó és búcsút intünk házigazdáinknak. Magdus, Imre - még egyszer köszönet az igazán nagyszerű vendéglátásért.

Befejezésül: az úton készített fotókat itt találod.