Déva VIII. - A kő marad, Torockó-2012.09.14-15.

Mint a cím is mutatja, ez a túra egy sorozat újabb állomása volt. Először vettem részt ezen a túrán, de remélem nem utoljára. Most, hogy hozzáfogtam egy kis beszámolót, vagy összefoglalót készíteni, nem is tudom igazán leírni azokat a gondolatokat amik kavarognak bennem. Felemelő érzés volt részese lenni az eseménynek, az események és élmények áradatának..

Igaz, még nem is mondtam mi ez a sorozat de úgy hiszem, motoros berkekben ezt nem is kell mondani. Azért mégis, röviden: Nos az egész 2005-ben indult, s célja Böjte Csaba Ferences rendi szerzetes dévai árvaházának megsegítése volt, a túrából hagyomány lett, s ma talán még élőbb, mint valaha. A név maradt, a célpontok változnak, de mindig valamelyik, Csaba testvér által működtetett árvaház.

Néhány link az eseményről:

- Motorosok a Székelykő alatt

- Csaba testvér elmélkedése Torockón

- Déva 8 székelyhon.ro

- A motoros csapat megérkezik Torockóra -> Youtube

Most aztán jól felrúgtam szokásomat, miszerint a beszámolókban, leírásokban időrendben, a történéseknek megfelelő sorrendben haladok. De mindegy, ez már így sikerült.

Na szóval ez volt az az esemény, ami miatt alapvetően belevágtam, belevágtunk ebbe a rövid erdélyi túrába. A többes szám azért van, mert Éva - igen kedves ismerősöm Moszkvából - is velem tartott, mint utas.

És most térjünk vissza a kronológiai sorrendhez, következzenek az események időrendben.

0. nap, szeptember 13. péntek.

Az eredeti terv szerint ezen a napon délután elgurultunk volna Ártánd közelébe, hogy ott valahol megaludjunk és így szombaton reggel kipihenten csatlakozzunk 8 óra táján a többiekhez. Ez nem így lett. Éva a reggeli busszal, 9 óra 20' körül megérkezett Jászberénybe. Egy kis kávézás, rövid eszmecsere, utolsó csomagellenőrzés és indultunk. Éva még nem járt Erdélyben, én a Tordai Hasadékot csak távolról láttam, ezért úgy döntöttünk Torockóig meg sem állunk - csak néha-néha egyet szusszantani, tankolni stb. - így szombaton délelőtt lehetőségünk lesz megnézni a környéket. Püspökladányban ebédeltünk, gyors határátlépés és következő pihenőnkön már a Királyhágó panorámájában gyönyörködtünk. Számításom szerint Kolozsváron terveztem tankolni, de Vajdahunyad környékén Dönci üzemanyagszint mérője igencsak kacsintgatott a piros mezővel, így jobbnak láttam megitatni. Az elméletileg 18 l-es tank be is vett 16,3 litert. Torockóra 17:30 magasságában érkeztünk. Vacsora után sétáltunk egyet a faluban, megcsodálva annak szépségét. Torockó valóban egy gyöngyszem, egy völgybe zárt csoda. Aki ide megérkezik, azonnal otthon érzi magát. A táj csodálatos, az emberek kedvesek és közvetlenek. Ez is azon helyek egyike, ahová jó megérkezni.

1. nap, szeptember 14. szombat

Reggeli után célba vettük a Tordai Hasadékot. Az interneten sok képet, információt lehet róla találni, de testközelből látni, az valami csodás. Sajnos időhiányában a hasadéknak csak a felét jártuk be. Az időhiány meg abból adódott, hogy 12 órakor volt a Magyarországról és a Székelyföldről érkező motorosok találkozója és erre mi is oda akartunk érni, de előtte még Tordán a sóbányát is meg kellet néznünk. No az sem semmi élmény. Ha kedveled a különleges látnivalókat és lehetőséged adódik rá, semmiképp ne hagyd ki.

Kicsit szűkre szabott időkeretünkben sikerült a tervezett látnivalókat megnéznünk. Friss élményekkel feltöltődve indultunk a tordai benzinkúthoz, hogy ott csatlakozzunk a Déva VIII túrára érkező csapatokhoz. Úgy 12:10 körül érkeztünk meg a kúthoz, ahol néhány motoros már várakozott. Rövidesen kiderült, hogy Ők is előző nap érkeztek Torockóra, Atesz pl. Zalaegerszegről. Beszélgetés közben láttam, hogy mindenki várakozóan és sűrűn tekintget az autópálya lehajtója felé, nem is eredménytelenül, kb. félórás várakozás után feltűntek az első motorok. Ők voltak a Székelyföldről érkezők. Úgy újabb félóra múltán, vagy még több? már nem is tudom pontosan, de nem is számít igazán, a fontos, hogy megérkezett a magyarországi csapat is. Ekkor a benzinkút területén szinte teljesen megszűnt a járművek mozgási lehetősége -mármint a négy és többkerekűeké. Próbáltunk számvetést készíteni, mennyien is lehetünk? A székelyföldiek úgy mondták, ha jól számoltak akkor Marosvásárhelyen 75 motorral indultak tovább, Éva számolta a Magyarországról érkezőket, szerinte 127 motor jött. Az Előző nap érkezett 8 motor és Mi, ez eddig 211. Viszont még közben is érkezett néhány magányos motoros és kisebb csoport. Összességében bőven több mint 200 motor indult tovább Torockóra. Nem mindennapi élmény ekkora csapatban motorozni, különösen a cél ismeretében.

Torockón, az árvaház kis lakói már nagyon várták érkezésünket, fánkkal és szörppel kínálták a messziről érkezőket, feldíszített otthonukban. A délutáni közös program vendéglátóink műsorával kezdődött. Az apróságok -és nagyobbak előadásán -mert ez nem egyszerűen egy délutáni műsor volt- végig átsütött az a lelkesedés, izgalom és boldogság amivel erre a műsorra, erre az eseményre készültek . Volt abban vers, zene, ének, mese.... Feledhetetlen emlék... szinte észre sem vettük a folyamatosan szemerkélő esőt. Azóta is fülembe cseng Wass Albert Üzenet haza című versének refrénje:

"a víz szalad, de a kő marad,

a kő marad..."

A műsor után árverésre került Buzás Dalma csíksomlyói ikonfestő alkotása, melynek bevétele szintén az adományt gyarapította. A későbbiekben Zenés Szentmisén vettünk részt Csaba testvérrel és a Role együttessel, a falu unitárius erődtemplomában. Az erődtemplomban olvastam egy emléktáblán a következő mondatot:

"Az eddig megvizsgált magyar favak közül határozottan ez van a legszebb vidéken..."

Torockó, 1908. október 7.

Bartók Béla zeneszerző

Ehhez nincs mit hozzátenni.

A napot a Gyermekotthon jóvoltából, közös estebéddel zártuk.

2. nap, szeptember 15. vasárnap

Az előző délutáni szemerkélő eső éjszakára komolyabbra fogta a dolgot, de bíztam benne, hogy reggelig elfárad és megpihen. Így is történt. A Gyermekotthonban 9 órára közös reggelire várták a motorosokat. Mi viszont ébredést és csomagolást követően kevéssel 8 óra előtt útra keltünk. Kolozsvárig kissé hűvös időben, nedves aszfalton haladtunk. A nap további része azonban kellemes napsütéses időt hozott.

Jó volt részese lenni ennek a túrának Köszönet érte a szervezőknek, Csaba testvérnek, a Gyermekotthon lakóinak és természetesen a résztvevőknek.

A túrán készített fotóimat itt találod.